• Bemutató
• Telepítés
• Fenntartás
• Referenciák
• Kapcsolat

Gyeprács, a terhelásálló megoldás!

A cégünk által gyártott gyeprács kiváló megoldás a gépjárművek által terhelt gyepek védelmére. A gyeprács méhsejt alakú szerkezetének köszönhetően a terhelést elosztja a cellák között és úgy adja át az alsó talajrétegnek, hogy sem a fű gyökere, sem a gyeprács nem sérül meg. Nyomószilárdság: 4719 kN/m2. (ÉMI bevizsgálás alapján) Névleges méret: 407,6x356x37 mm Darabszám/m2: 7

Gyepnek, mint biológiai rétegnek a feladata a már említett rögzítésen kívül igen sokrétű.
Mivel a gyeprács minden óriási előnye mellett kedvezőtlen élettér a gyep számára, legfontabb feladata az esztétika, a látvány. Fontos a párologtatásával a kedvező mikroklíma megteremtése, az oxigéntermelés stb. ez azonban a fákhoz, cserjefoltokhoz, évelő és egynyári ágyásokhoz képest eleve elhanyagolható. Jelentős viszont a terület vízelvezetésében betöltött szerepe, hiszen lényegében ezért lehet be nem épített területként számba venni. Mindezen gyepfelületként kedvező hatásokat csak akkor érhetjük el, ha a gyep számára kedvezővé tudjuk tenni ezt az élőhelyet (burkolatot). 
Ezen a rendszeren belül a gyepet különféle hatások érik:
- a talajból makro – és mikroelemeket , valamint vizet vesz fel , mindemellett a pázsitfüvek döntő többsége igényli a jó talajszerkezetet, 
- a mechanikai igénybevétel, mint a gyalogosok illetve a gépjárművek okozta tiprás, 
- a területre jutó csapadékeső, hó, jég, valamint öntözővíz formájában, 
- szél, por, vegyszerek stb., (ezekkel nem kívánok részletesen foglalkozni)

A talaj rögzíti a füvet, tartalmazza a tápanyagokat, a szükséges vizet raktározza, valamint a megfelelő talajszerkezet megőrzésével biztosítja ezek felvehetőségét, illetve a fölösleges csapadék elvezetését a drénréteg felé.  Itt a tápanyagtartalom különféle természetes és műtrágyákkal biztosítható, illetve pótolható (a nitrogén növények számára gyorsan felvehető formálja a nitrát egyébként is csak vízoldó formában, fordul elő, egy –egy nagyobb eső, vagy túlöntözés lemossa a drénrétegbe, ahonnan a fű már nem tudja felvenni, tehát időről időre pótolni kell).  A talajszerkezet, a víztározó képesség és a vízelvezetés közti összefüggés igen szoros. A víztározó képességet fokozhatjuk az agyagtartalom és a humusztartalom növelésével, míg a vízelvezetést javíthatjuk a humusztartalom és a homoktartalom növelésével. Itt a túl magas agyagtartalom nedves időben megduzzadva vízzáróvá válik, a túl magas homoktartalom viszont a víztartó képességet rontja jelentősen.

A feltöltő talajnak tehát ezek keverékéből kell állnia, de a túlzottan magas agyagtartalom egyértelműen káros a vízelvezető-képesség megszűnésén túl a talaj túlzott tömörödése miatt is. Ilyenkor a mechanikai igénybevitel a terhelés, tiprás hatására a talajban a légfázis megszűnik, a körülmények erősen anaerbbá válnak, a gyep lassan kiritkul, kipusztul. Ezt a normál gyepfelületnél folyamatos homokos komposzt szórásával, levegőztetésével csőkentjük. De itt homokszórás nem lehetséges a feltöltődés miatt, a levegőztetők pedig vagy forgó késsel szabdalják a gyepfelszínt, vagy lyukasztással, ezek viszont a gyeprácsot tönkre tennék. Ezért itt a megoldásként a megelőzést választjuk. Csökkentjük az agyagtartalmat, növeljük a homok tartalmat az alkalmazott talaj esetében, valamint a mechanikai igénybevételt, a tiprást igyekszünk kiküszöbölni. Ezt úgy tesszük, hogy a gyeprács koronavonalát (bordázatának tetejét) felemeljük a talajtól, így a használó gyalogos cipőtalpa, vagy gépjármű gumiabroncsa közvetlenül a gyeprácsot terheli, amit erre méreteztek, míg a talajjal sohasem érintkeznek. Ez a gyeprács teteje és a talajfelszín közt (2mm) 5-10 mm távolságot jelent. Mivel a füvek hajtásai álltalábban a talajfelszín felet helyezkednek el, aminek az állandó tiprása a folyamatos roncsolás miatt szintén a gyeppusztulásához vezetne, valamint a folyamatos feltöltődés miatt itt a 10 mm-t választjuk (ezért szerencsésebb mélyebb gyeprács, ami általában 40–45 mm-t jelent.
A talajt borító gyep fejlődéséhez vízre van szüksége. Ezt részben fedezi az eső. Mivel ez a mi klímánkon nagyon egyetlen eloszlásba esik, a gyep a hőmérséklet és a tápanyagtartalom mellett a felhasználható vízmennyiség függvényében nő, illetve változtatja színét. 
A túl sokk csapadék átmosva a rendelkezésére álló talajt a drénrétegbe kerül, ahonnét elfolyik a növény számára hasznosíthatatlanná válik. Ez a 20-30 mm-es talajszelvényt tekintve kb.: 2-3 mm-es csapadék felett jelentkezik. Egy melegebb nyári napon ennél több víz párolog el a felszínről illetve párologtat el a növény. Csapadékhiányos időben a növény a talaj tartalékjait elhasználja, majd szomjazni kezd. Csökkenti a párologtató felületet, a levelei összepöndörödnek, fokozatosan leszáradnak, majd a növény egy idő után elpusztul. Ezt az időt megfelelő fajtaválasztással lehet nyújtani, de az esztétikai érték rovására megy mindenképpen. Ennek kiküszöbölésére öntüzűk. Itt a normális pázsittól eltérően a kijutatott csapadékmennyisége, ne haladja meg a 2-3 mm-t, amit nyári napokon naponta, nagy melegek esetén akár napi több alkalommal juttatunk ki.